Jászberényben harmadik alkalommal szervezték meg a csángó fesztivált és konferenciát. A háromnapos /aug. 6-8./ rendezvény fővédnöke Antall József miniszterelnök, Habsburg Ottó, az Európa Parlament képviselője és Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke volt. Az első napon énekversenyt rendeztek Hodorog Luca híres csángó énekes emlékére, majd megkoszorúzzák Jászberényben levő sírját. Másnap Hagyományőrzés és etnikai tudat címmel konferenciát rendeztek a népcsoport helyzetéről, Benda Kálmán történész, akadémikus elnökletével. Előadások hangzottak el Moldva etnikai, kulturális viszonyainak múltjáról, jelenéről, a csángók népszokásairól, mindennapjairól. Az ökumenikus istentiszteleten Seregély István egri érsek, a püspöki kar elnöke, Tőkés László püspök, Tempfli József nagyváradi katolikus püspök és Szőke János, a Nyugaton élő magyarok püspöke vett részt. Szőke János beszédében öt kiemelkedő egyházi személyt mutatott be. Fölidézte Apor Vilmosnak, Győr hős püspökének hitvalló életét és vértanúságát, Mindszenty József bíboros magyarsághoz és egyházhoz való hűségét, a Szatmárnémetiben nyugvó, börtönben meghalt vértanú főpásztor, Scheffler János püspök szenvedését és hősiességét, a börtönben agyonvert nagyváradi Bogdánffy Szilárd nevét, akit titokban szenteltek püspökké, s arra akarták rávenni, hogy egy Rómának hátat fordító katolikus egyház feje legyen. Végül Erdély legendás főpapjáról, Márton Áron püspökről szólt. - A csángók sorsa kísérti a magyarságot - kezdte beszédét Tőkés László püspök. Sajnálattal állapította meg, hogy a csángók helyzete nem eléggé foglalkoztatja a nemzetet. Arra buzdított mindenkit, hogy emelje fel szavát a csángókért. A püspök szentírás részleteket idézve az új nemzedékre leselkedő veszélyekre hívta föl a figyelmet: mesterségesen szétszórják és megosztják az erdélyi magyarságot, a közösségből kiszakadva a fiatalok egy része már nem becsüli népi hagyományait. Tempfli József püspök elmondta: minden alkalmat megragad, hogy lépéseket tegyen a csángók érdekében. /Csángó fesztivál. = Vasárnapi Hírek (Budapest), aug. 8., Pénzes Zoltán: "Már-már a nemlét határán?" Csángó fesztivál és konferencia Jászberényben. = Új Ember (Budapest), aug. 22./
1996. szeptember 18.
Az Új Magyarország 1946-os dokumentumot közölt: A magyar katolicizmus kiáltványa a szlovákiai magyarok megmentéséért. A püspöki kar határozata alapján Mindszenty József esztergomi érsek írta alá 1946. dec. 21-én. "A természetjogba és isteni törvényekbe ütköző eljárással szemben nem maradhat szótlan a magyar katolicizmus egésze." Segítséget "és orvoslást hozni elsősorban a magyar kormány feladata, amelynek bizonyára iparkodik is megfelelni. Nem hallgathatunk arról, hogy sorozatos, erőltetett birtokelkobzások, teljes vagyonfosztások történtek; öregeket, gyermekeket, terhes, szoptatós anyákat hurcolnak el túlzóan kegyetlenül." /Új Magyarország, szept. 18./
1999. augusztus 7.
Aug. 6-án Sándorhomokon, a római katolikus templom előtt a falu két neves szülöttjére - Berencei Kováts Lajosra és Nagy Miklósra - emlékeztek helybeliek és távolabbról jött vendégek. Szabó Menyhért, a mátészalkai múzeum muzeológusa az 1812-ben Homokon született Berencei Kováts Lajos munkásságát méltatta, aki 1848-49-ben az első felelős magyar kormányban államtitkár volt. Életének utolsó évtizedeit a családi birtokon töltötte, Szatmárnémetiben temették el 1890-ben. Ezután a Nagy Miklós Emlékbizottság tagja, Nagy István budapesti történész leleplezte a templom bejárata mellett a Kovács Albert által készített emléktáblát, dr. Szeifert Ferenc csolnoki plébános pedig a népi író és papköltő életútját ismertette, amely 1894-ben Sándorhomokról indult és 1973-ban a Komárom megyei Unyban ért véget. Nagy Miklós Mindszenty bíboros köréhez tartozott, s a per ötödrangú vádlottjaként a mártíriumot, börtönbüntetést is vállalta. /Emlékünnepség Sándorhomokon. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 7./
2000. május 2.
A Kárpát-medence területén a hitleri és a sztálini egyházüldözés alatt rabságba vetett mintegy ezer pap, valamint a más módon meghurcolt több ezer szerzetes, apáca és hívő emlékére tartottak koncelebrációs szentmisét máj. 1-jén Budapesten, a Mátyás-templomban. A szertartást Regőczy István atya vezette. Az eseményt egy papi csoport kezdeményezte Rabpap Szolidaritás elnevezéssel. A Rabpap Szolidaritás által megfogalmazott írásos tájékoztató szerint az egykor meghurcolt kárpát-medencei papokat, akik közül ma már csak negyvenen élnek, más helyszínek mellett Kistarcsán, Márianosztrán, Recsken, a budapesti Markó utcában, Erdélyben Szamosújváron, a délvidéken Boribányán tartották fogva a börtönökben, koncentrációs lágerekben. A vértanúk közül sokaknak - így az egyház akkori főpapjának, Mindszenty József bíborosnak - az elmúlt tíz év alatt egyetlen szobrot, emlékművet sem állítottak. Tájékoztatójukban magyar holokausztnak nevezik a meghurcoltak tudatosan vállalt áldozatát, és felszólítanak arra, hogy emléküket ne hagyjuk feledésbe menni. A szentmisén II. János Pál pápa üdvözletét Keglevich István atya olvasta fel. /Szentmise a meghurcolt papokért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 2./
2001. augusztus 10.
Aug. 4-5-én Kézdiszentléleken első alkalommal szervezték meg a Kézdiszentlélek-napokat, az ünnepség egybeesett a római katolikus templom 600., illetve a Perkő néptáncegyüttes fennállásának 25. évfordulójával. Az ünnepség a Perkő néptáncegyüttes születésnapi fellépésével kezdődött. 5-én, vasárnap ünnepi szentmisét tartottak a római katolikus templomban, melyet Tamás József segédpüspök celebrált. A segédpüspök prédikációját Mindszenty József esztergomi érsek, gondolatára építette fel: egy településnek négy, szorosan kapcsolódó szenthelye van: a templom, a családi otthon, az iskola és a temető. Ezt követően a templom falába beépített emléktábla megszentelésére került sor. "Mily kedves a te hajlékod Uram, hatalmas Istenem. (83. zsoltár) - 1401-2001 - Hálából az egyházközösség" - olvasható az emléktáblán. Az ünnepség a templom előtti téren, a Hősök Emlékművénél folytatódott. Tamás Sándor képviselő Németh Zsolt, magyar külügyi államtitkár ajándékát, a magyar állam zászlóját nyújtotta át Csiby József plébánosnak. /-lob-: 600 éves a falu temploma. Kézdiszentlélek-napok". = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), aug. 10./
2002. július 29.
Júl. 26-27-én ünnepelt Kisiratos. Júl. 26-án emléktáblát állítottak a falu neves szülötte, P. Godó Mihály jezsuita atya szülőházán. P. Godó Mihály volt az összekötője a háború utáni évek két nagy magyar püspökének, Mindszenty József bíborosnak és Márton Áronnak. Godó 18 évet ült börtönben. Könyves találkozót tartottak a művelődési otthonban, amelyen Beke György, a romániai magyar riportírás nagymestere, Sarusi Mihály, a családjával Kisiratoshoz kötődő magyarországi író és dr. Kovách Géza aradi történész olvastak fel műveikből. Az irodalmi est kedves színfoltja volt a nagyzerindi Rozmaring énekegyüttes fellépése. Július 27-én játékos vetélkedőket, sportjátékokat szerveztek Kisiratoson. /Bereczki Károly: Faluünnep Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 29./
2002. október 27.
Szőkefalva filiájában, Vámosgálfalván az ott élő 30 hívő részére dr. Jakubinyi György érsek október 13-án délután kápolnát áldott meg, melynek új harangját is megszentelte. A keresztutat Vida Zoltán festő, szobrász, egyházművész készítette, érdekessége, hogy az V. stációnál Cirenei Szent Simon helyett Mindszenty bíborost ábrázolja rabruhában, a VI. stációnál Kalkuttai Teréz anya nyújtja át a kendőt Jézusnak, Nikodémus és Arimateai Szent József helyett Márton Áron püspök és dr. Molnár Gyula állandó diakónus helyezi a sírba Jézust. A 92 éves szerpap a szőkefalvi Mária-jelenések során került kapcsolatba a vámosgálfalvi közösséggel. /Kápolna Vámosgálfalván. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 27./
2003. február 21.
Febr. 21-én nyílik Budapesten, a Terror Háza Múzeumban a Márton Áron püspök életművét bemutató időszaki kiállítás, amelynek mottója a boldogemlékű püspök szavait idézi: "Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és a börtön nem szégyen, hanem dicsőség." A kiállítást Seregély István érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke nyitja meg, a megnyitóbeszédet pedig Potyó Ferenc gyulafehérvári érseki általános helynök tartja. A Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány 2000 decemberében vásárolta meg az Andrássy út 60 szám alatti épületet, azzal a céllal, hogy a magyar történelem két terrorrendszerének bemutatására múzeumot hozzon létre. A múzeum alapítása óta egyik legfontosabb feladatának tekinti azok életsorsának bemutatását, akik hitükre és meggyőződésükre támaszkodva ellenálltak a diktatúrának. Ezek közül kiemelkedik Mindszenty József bíboros-hercegprímás személye és életműve, mely az egyházi ellenállást bemutató kiállítás középpontjában van. /Kiállítás Márton Áron püspökről. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 21./
2003. március 27.
Márc. 25-én dr. Jakubinyi György érsek felszentelte a Szociális Testvérek Társasága romániai kerületének kolozsvári központi székházát. Idén ünnepelik a társaság alapításának 80 éves jubileumát, jelezte Bíró Mária kerületi elöljáró testvér. A közismertebben "szürke nővérek" új otthonuknak és kápolnájuknak a Domus Spiritus Sanctus (Szentlélek Háza) nevet adták. A Szociális Testvérek Társaságát Slachta Margit - a magyar országgyűlés első női képviselője - alapította 1923. máj. 12-én. Az első jóváhagyást Serédy Jusztinián bíboros-hercegprímástól, a véglegeset pedig Mindszenty József bíborosprímástól kapták 1948-ban. A romániai kerületnek 32 tagja van, akik Kolozsváron, Csíkszeredában, Gyulafehérváron, Temesváron és a Neamt megyei Romanban fejtik ki tevékenységüket. /Fodor György: Felszentelték a Szociális testvérek székházát. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./
2003. július 5.
Az 1966-ban Bukarestben, 74 éves korában elhunyt Pakocs Károly írót, költőt Szatmár megyéhez köti születési helye (Nagykároly), valamint a szatmári római katolikus egyházmegyében kifejtett három és fél évtizedes papi tevékenysége. Többször volt börtönben, egyelőre tisztázatlan, hogy halála előtt miként és miért bántalmazta külföldön (?) a román politikai rendőrség. Lehet, hogy előkerülhet (az 1956-os magyar forradalom hatására írt) Dávid és Góliát című költeménye (valószínűleg ezért is került börtönbe), kéziratban megvan a Küzdelem a lelki vakság ellen című, 160 oldalas emlékirata is. Életpályája, személyisége nemcsak az irodalom szakemberei, hanem a lélektan búvárai számára is számos feladvány lehet. Pakocs Károly 1950-ben szabadult a börtönből. 1951 decemberében főiskolai tanár lett Gyulafehérváron, az állami hatóságok által szervezett teológián. Pakocs Károly 1953-1955 között Gyulafehérváron írt, Küzdelem a lelki vakság ellen című prózai emlékiratáról nyomtatásban először Tempfli Imre tette említést A szatmári római katolikus egyházmegye író papjai című könyvében (2000), később, a Sárból és napsugárból - Pakocs Károly püspöki helynök élete és kora 1892- 1966 című, 1160 oldalas munkája (2002) bevezetőjében. Tempfli Imre azt ígérte, hogy könyvéből) jobban megismerhető Pakocs Károly. Könyve terjedelmes mellékletanyagában azonban nem közli az emlékiratot, csupán folyamatosan hivatkozott annak oldalszámaira. Pakocs Károly emlékirata egészében olvasmányos. Pakocs ellenfelei azt mondták, hogy "Pakocs helynök megalkuvó, a hierarchia létráján törtető, és a kommunista érdekek lelketlen kiszolgálója lett". Pakocs kiszabadulásakor meg volt győződve arról, hogy a gondviselés rendet teremteni küldte haza. Pakocs kéziratában hangoztatta a maga roppant felelősségét, s elmondta, milyen szívesen osztaná ezt meg más feljebbvalóval, ilyen azonban nincsen, sem püspök, sem érsek, az Apostoli Szentszékkel pedig nem tudott érintkezni. Pakocs hangoztatta, hogy az állammal meg kell egyezni, ő már a börtönben látta - írja -, hogy az államhatalom nem akar nemzeti egyházat. Valójában 1948. július 19-én Takáts Lajos nemzetiségügyi államtitkár ( alminiszter ) Szatmárnémetiben mondott beszédében jelentette ki: "A kormány el van határozva, hogy a katolikus püspökökkel szemben feladja a békés megegyezés álláspontját. Lehetőséget adunk, hogy a római katolikus egyház nemzeti egyházzá alakuljon és ne legyen kénytelen külföldi irányításra hallgatni. Megadjuk a módot a híveknek is, a papoknak is, hogy szakítsanak az elzárkózás eddigi politikájával." (Szabad Élet, IV. évf. 162.sz.) Kevésbé hihető, hogy erről Pakocs Károly nem hallott volna. Szövegeiben bizony gyakori a szó és a tett ellentéte. A papok féltek tőle, elhallgatnak előtte dolgokat, hiszen - emlékiratában megírta - a rendőrség tőle érdeklődött többször is a "zug-teológiáról", a minisztériumi megbízott őt kérte, hogy "izgató beszédei" miatt figyelmeztesse Dr. Czumbel Lajost, "megfelelő helyen" őt kérték - írja -, hogy P. Godó Mihály áthelyezését kérje. Ő közölte a szatmáriakkal: "biztos forrásból tudja: a minisztérium nem engedi a titkos ordináriusok működését", illetőleg, hogy a "kormány kimeríti a sorukat" (azaz letartóztatják őket). A minisztérium és a rendőrség emberei mindegyre őt keresték, vele tárgyalnak. Pakocs Károlyt a megmerevedett, régi korokra jellemző abszolút tekintélyelvűség jellemezte. Jellemzéseiben nem kímélte munkatársait, kortársait, esetenként ellenfeleit. Megírta: az egyházmegye nagy baja az, hogy Dr. Scheffler János püspök nem talált vezetésre alkalmas utódokat, ugyanis Dr. Czumbel Lajos ordinárius, akinek a kormányzást átadta, az egyházjogban szokatlanul járatlan (noha két doktorátusa is van!), a kormányzásra alkalmatlan. Az őt követő Szvoboda Ferenc "hihetetlenül tehetetlen", "impotens öregember", ráadásul "jellemes paphoz méltatlanul, kétszínűen jár el", mert nem mondja meg neki, hogy ő az ordinárius. Dr. Dobos János szatmári lelkész, majd máramarosszigeti plébános (a harmadik ordináriusjelölt) "jólelkű, de egészen férfiatlanul gyenge ember". Elítélően írt dr. Révész Gáborról vagy Rényi Ferencről, aki "valóságos őrültje a szatmári lázadásnak", "a legfelső fokon befolyásolható természete miatt és beteges aggályossága miatt a leghasználhatóbb eszközévé hipnotizálta [P. Godó] ez a hatalmi tébolyban szenvedő jezsuita". P. Godó Mihály jezsuita atyát tekintette legfőbb ellenfelének. Róla írta, hogy "ideges tettvágy, nagyfokú hevesség, meggondolatlanság jellemzi. Kalandocskákban éli ki ábrándjait. A szatmári anarchia megteremtéséhez démoni eszélyességgel választotta ki munkatársait. Fölényes, magát nagyra tartó, sokszor pökhendi és hihetetlenül elbizakodott szerzetes. Ideggyönge ember. Népszerűséget hajhászó. Modortalan." "Mit tolakodik élők és holtak fölött ítélkező bíróul?" - kérdezte. "Kiközösítési dührohama van." Jellemzésére szinonimák sorát használja: "Megbomlott lélek, felajzott agyú és beteg idegzetű, elmeelferdülésben szenved; jogi elmebajban szenved; elmebillent ember.". "Elmebetegséggel, lelki kórral áll(unk) szemben" - írja. "Szamosújvári kalandor, szamosújvári düh jellemzi, a szamosújvári terror (képviselője), sátáni vonás (jellemzi); a vadászebek dühével keres okokat magatartása igazolására." Pakocs Károly véleménye szerint egyébként az erdélyi jezsuiták mind ideges, zavart lelkű emberek, ideggyengeség jellemzi őket. Elmarasztalja a női szerzeteseket is, elsősorban a Szatmári Irgalmas Nővérek rendjébe tartozókat, akik P. Godó "női roham-osztagai", "egyházi barisnyák" "a farizeusok női utódai", akik "barisnya-támadást", "barisnya-rohamot" hajtanak végre, "barisnya-őszentsége" házról-házra jár és lázít, s terrorjuk apostolkodja a közvéleménybe a tévtanokat. "Mulieres in ecclesia taciant" - írja (azaz: Nők ne szóljanak bele az egyház ügyeibe!). Jól leteremtette ellenfeleit, közben arról panaszkodott, hogy azok "szeretetlenül" viselkednek a békepapokkal szemben, ahelyett, hogy "térdenállva kérnék őket, hogy lássák be hibáikat" Mindszenty József hercegprímással kapcsolatban mesének, propaganda-híresztelésnek tartotta azt, hogy a bíboros akaratát a börtönben injekciókkal megbénították, s a tárgyalásán való teljes lelki letörését, ott elhangzott vallomását így befolyásolták. A Pakocs-emlékirat állításai csak fenntartással, más forrásokkal szembesítve fogadható el, ezt mutatja, hogy Tempfli Imre idézte Márton Áron véleményét, aki szerint a Rómával kapcsolatos ügyekben Pakocs Károly a legkevésbé megbízható forrás. Jellemző, hogy Pakocs a vatikáni államtitkársághoz írt levelében javasolta, hogy a politikailag exponált Márton Áron püspök helyett ki kellene/lehetne nevezni egy másik, a kormány bizalmatlanságát eloszlató püspököt. Pakocs Károly jellemvonása volt a hatalom vágya. Emberi gyengeségeit az ördögi rendszer szakemberei valószínűleg tudatosan keresték, személyisége (esetleg kóros alapon kifejlődött) jellemvonását, ambícióit aztán fel- és kihasználták. Valójában ő vált lelkileg vakká, s élete végén emiatt vált a rendszer áldozatává. Tempfli Imre Sárból és napsugárból című terjedelmes könyvében sok a töltelékanyag, ez megnehezíti az olvasó eligazodását. Problémát jelent, hogy az ábrázolni kívánt kor világában járatlan a szerző. /Bura László: Pakocs Károly írói hagyatéka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./
2003. augusztus 18.
Tőkés László református püspök és Duray Miklós felvidéki politikus vehette át a Szent István-díjat aug. 17-én, vasárnap Esztergomban, a Mindszenty József Katolikus Általános Iskola díszudvarán. A Szent István-díj Alapítvány kuratóriuma a közvélemény-kutatások és a beérkezett javaslatok, valamint több neves személyiség szavazata alapján ítélte az idén két olyan személynek a díjat, akik sokat tettek a határokon túl élő magyarokért. A Szent István-díjat 2001-ben Bihari Antal kezdeményezésére alapították meg az esztergomi és környékbeli polgárok, de ma már a határon túli támogatók köre is egyre bővül. Az alapítást követő évben elsőként Orbán Viktor volt miniszterelnök vehette át az elismerést. /Átadták a Szent István-díjat. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 18./
2003. december 2.
Tengerentúli magyar közösségeket felkereső útja során Patrubány Miklós Torontóban ellátogatott a legnagyobb olvasottságú nyugati magyar lapok - az Amerikai és a Kanadai Magyarság - szerkesztőségébe. A látogatás során a Magyarok Világszövetségének elnöke a Mindszenty-emlékiratok bezúzásának körülményeiről szerzett tudomást. Torontóban a Vörösváry István alapította "kék újság" immár nemcsak Kanadában, hanem az Egyesült Államokban is megjelenik. Az MVSZ elnökét Gaál Csaba főszerkesztő és Cúth János szerkesztő fogadta. Gaál bemutatta annak a szerződésnek az eredeti példányát, amely 1974. ápr. 17-én köttetett, és amellyel Mindszenty József bíboros megbízta a Vörösváry vezette kiadót emlékiratainak magyar nyelven történő kiadásával. Magyarország egykori hercegprímásának emlékiratai leleplezik a kommunizmus borzalmait. Az utókor itt szembesülhet az Andrássy út 60. szám alatt levő épületben - a mai Terror Házában - elkövetett embertelenségekkel. Magyarország első számú egyházi vezetőjét ebben a házban kínozták: 39 napon át nem hagyták aludni, és minden éjjel meztelenre vetkőztetve háromszor botozták végig a testét. A szerződés kikötötte, hogy a magyar nyelvű kiadás nem előzheti meg a kötet világnyelveken történő kiadását. Az emlékiratok világnyelveken való kiadását egy világcég, a McMillan Kiadó vállalta. A magyar nyelvű és a világ szinte minden kultúrnyelvére lefordított könyv egyazon napon jelent meg a világ nagyvárosainak könyvesboltjaiban - 1974. nov. 4-én. Mindszenty bíboros könyve oly súlyos csapást jelentett a kommunista világra, hogy a szovjet hatalom még aznap megmozdult. Ügynökei megkeresték a McMillan Kiadót, és felszólították, hogy haladéktalanul vonja vissza a Mindszenty-könyvet. Cserébe felajánlották az összes orosz zenemű kiadási jogát. Másnap a Mindszenty-emlékiratok angol nyelvű kötete eltűnt Amerika minden könyvesboltjából. "A McMillan cég pedig még ma is kiadója az orosz zeneműveknek" - summázta tényfeltáró elbeszélését Gaál Csaba főszerkesztő. /A Mindszenty-emlékiratok bezúzása. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./
2004. július 9.
Idén nyáron aradiakat is meghívtak a Lakiteleki Népfőiskola előadásaira. A nyári szabadegyetem első részében az 1956-os magyar forradalommal foglalkozó kutatások legújabb eredményeit, az arról szóló kiadványokat dr. Zakar Péter, a szegedi tanárképző főiskola tanára ismertette. A hét második felében a Klebelsberg Szabadegyetem rendezésében került sor a Kistelepülésen tanítók IX. Országos Találkozójára, amelyre szintén hivatalosak voltak a határon túlról érkezettek is. Csodálatos kultúrcentrumot alakított ki az Alföld kellős közepén a Lezsák Sándor elnök vezette Lakiteleki Alapítvány vendégházzal, előadótermekkel, Mindszenty-emlékszobával, emigrációs gyűjteménnyel, kiadóval és nyomdával, ahol a tetszetős Népfőiskolai füzetek-sorozat is készül. És ahol minden a magyarságtudat ápolását szolgálja. A parkban felépített Szent István kápolna előtti szoborparkban kapott helyet a 20. század hat magyar vértanú egyházfőjének bronzba öntött képmása: Józan Miklós unitárius, Márton Áron római katolikus, Romzsa Teodor görög katolikus, Ordass Lajos evangélikus, Ravasz László református püspöké, valamint Mindszenty József bíborosé. Az épületegyüttes központi terén Sinkovits Imre, a nemzet színészének, Illyés Gyula és Németh László, a múlt század két kimagasló magyar írójának szobra fogadja a látogatókat. A tér egyik sarkán kopjafa emlékeztet Antall József miniszterelnökre, a másikon Tollas Tiborra, a nyugati magyar emigráció kimagasló költő-szerkesztőjére. A Kölcsey Központ előadótermébe olyan személyiségek osztották meg a gondolataikat a hallgatókkal, mint Andrásfalvy Bertalan egyetemi tanár, volt oktatásügyi miniszter, Dobos Krisztina oktatáspolitikus, Balla Gábor Tamás egyetemi tanár vagy Bódi Ferenc szociológus. – A tanítók országos tanácskozásának résztvevői közül a legtöbbet Lezsák Sándor országgyűlési képviselő keresztnevén szólított. /Ujj János: Egy hét Lakiteleken. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 9./
2004. december 9.
Az eredménytelen népszavazás után a Hargita Népe szerkesztőségébe határon innen és határon túlról érkeztek felháborodott levelek. Deáky András Gyimesbükkről kérdezte: „Hát mégsem került az Anyaországban elég magyar nemzetben gondolkodó magyar?! Hát tényleg beteg Magyarország?” „Bocsánatot kérek Önöktől nemzetáruló társaimért" – írta levelében Béres László Attila Esztergomból. Balló Ibolya Budapestről írta elkeseredett sorait. „Gratulálok a győzelmükhöz a kormánypártoknak, és konok székelységgel kijelentem, hogy amíg ők saját népük ellen uszítanak, és ‘győzedelmeskednek’, én nem kérek árváim nevében és nem is fogok elfogadni tőlük egyetlen vasat sem" – szögezte le Böjte Csaba dévai ferences szerzetes. A kormánypártok képviselői győzelemről beszélnek. Kit győztek le? A saját népüket! Minden erkölcsi felelősség az uszító kormányé, hangsúlyozta Böjte Csaba. „Mi, a Lakiteleken alakult Mindszenty József Politikai Kollégium negyvennégy tagja a másfélmillió IGEN-ből, megsokszorozzuk erőnket annak érdekében, hogy az elszakított nemzetrészek újból egymásra találjanak!" – olvasható a negyvennégy aláírással ellátott közleményben. /Sarány István: Vélemények az eredménytelen népszavazásról. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 9./
2005. április 16.
A Mindszenty József Alapítvány, a Lakiteleki Népfőiskola és a Keresztény Élet budapesti hetilap Mindszenty bíboros halálának 30. évfordulója alkalmából, április 8-án, Kárpát-medence szintű vetélkedőt szervezett a térség középiskolái számára. A Mindszenty életéről és koráról szóló vetélkedőn 70 iskolából mintegy 300 középiskolás diák és azok felkészítő tanárai vettek részt. A legjobb 12 csapat vetélkedője a lakiteleki Népfőiskola Kölcsey házában zajlott, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceumi Szeminárium (Gyulafehérvár) csapata érte el az első helyezést. A nyertes csapat 2005. pünkösd ünnepén Máriazellbe (Ausztria) zarándokolhat Lezsák Sándor képviselő kíséretében, ahová Mindszentyt először eltemették. (1991. május 4-én azután földi maradványait hazavitték Magyarországra és Esztergomban temették újra.) /A Majláth csapat első helyezést ért el. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./
2005. június 10.
Június 8-án Mindszenty József bíborost, esztergomi érseket, Magyarország utolsó hercegprímását idéző jubileumi emlékestet szervezett a kolozsvári Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség Szent Rafael Köre és a Piaristák Romániai Rendtartománya. Mindszenty Józsefet kilencven éve szentelték pappá, hatvan éve nevezték ki esztergomi érseknek és harminc éve halt meg Bécsben. Szembeszállt a bolsevista terrorral és a kommunista hatalommal, amiért a kommunisták később életfogytiglani fegyházra ítélték. Jakab Gábor így összegezte a bíboros életét és munkásságát: tanú és tanító volt egy sötét világban. Fodor György piarista konfráter Devitus Vincit – Legyőzetve győz című előadását hallgathatta meg a zsúfolásig megtelt terem közönsége. /Dézsi Ildikó: Mindszenty Józsefre emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./
2005. június 12.
Megjelent a Szikra – a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceumi Szeminárium diáklapja – idei második száma. A szerkesztők Mindszenty József bíboros életútját évszámokban mutatták be, a sokat szenvedett magyar főpap halálának 30. évfordulója alkalmából. A diáklap felhívta a figyelmet egy tizenegyedikes diák, Mihók Előd iskolatörténeti monográfiájára a gyimesközéploki Majláth Gusztáv Károly Általános Iskoláról (a tanulmány az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum pályázatára készült). /(sch): Szórakoztatva tanító diáklap. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 12./
2006. május 23.
Mindszenty József hercegprímás létrehozott egy alapítványt hagyatékának ápolására és a magyar keresztény oktatási, nevelési, kulturális és karitatív intézmények felkarolására. Az alapítvány – Mindszenty bíboros halála után – a boldoggá és a szentté avatási eljárásra az actor szerepét vállalta, mely a felperes szerepének felel meg. A Mindszenty Alapítvány munkatársai már a nyolcvanas évek elején kezdték összegyűjteni azokat a személyeket, akik mint szemtanúk vallomást tehettek Mindszenty bíboros életszentségéről. – Mindszenty esztergomi székfoglaló beszédében 1945. október 7-én imahadjáratot kezdeményezett: „Legyünk most az imádság nemzete. Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt és bizalmat meríteni. Én is a milliók imahadjáratában, édesanyám mostantól még szorosabbra fogott rózsafüzérében bízom. Ne veszítsétek el bizalmatokat!”– mondta. A Magyarországi Mindszenty Alapítvány kiemelkedő feladata a Mindszenty hagyaték ápolása, írásainak feltárása, gondozása. Szeretnék megjelentetni a Mindszenty breviáriumot, a bíboros gondolatait életről, halálról, üldöztetésről, szeretetről, megbocsátásról. /Frigyesy Ágnes: „Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől” Beszélgetés Szőke János szalézi szerzetessel, Mindszenty József és Márton Áron boldoggá avatási ügyének posztulátorával. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 23./
2006. május 27.
Amikor a repülőgép-eltérítés világszerte gyermekcipőben járt, 1971. május 27-én szenzációs hír járta be a világsajtót: látványos, kommandószerű akcióval hat erdélyi fiatalember a nagyváradi repülőtéren felszállásra kényszerítette, majd Bécsbe térítette a bukaresti járatot. Mindez hat margittai magyar fiatalember nevéhez fűződik. A kommunista rendszer csak az egész ügy kigondolójának és vezérének, Moka Bélának vágott vissza. Moka Béla Margittán él. A sors távolról sem volt kegyes hozzá. Még be se töltötte 18. évét, amikor súlyos traktor-balesetet szenvedett. A nagyváradi orvosok szinte lemondtak róla. Az fiatalember mégis felépült. Bal lábát azonban térd fölött amputálni kellett. Moka Béla nem adta föl. Előbb megtanult műlábbal járni, aztán megnősült, s egy margittai gyárban dolgozott esztergályosként. Megbízható barátait megnyerte merész tervének, melyről még feleségének sem szólt. Moka megtudta, hogy az utasok között egy fegyveres szekus is van, ami azt jelentette: szerezni kell fegyvert. Ez is sikerült. Idegességükben lövöldözni kezdtek a felszállásnál, a fedélzeti szekustól elvették a fegyvert. A másodpilótát kényszerítették a felszállásra. Sikerült Bécsbe jutniuk. A szenzációs hír futótűzként járta be a világot. A Szabad Európa, az Amerika Hangja részletesen beszámolt a gépeltérítésről, Az egész Bihar megyei Securitatét szinte teljes egészében leváltották, a milícián is sokan vesztették el állásukat. Bécsben két év börtönbüntetésre ítélték a fiúkat, Moka, mint főszervező két és fél évet kapott. A börtön kápolnájában külön magyar nyelvű istentiszteletet rendeztek számukra. Gróf Teleki Béla, a kanadai erdélyi magyarok szövetségének elnöke élelmiszer- és könyvcsomagokat küldött, a szabadulás után lakás- és elhelyezkedési támogatásáról biztosította őket Kanada bécsi nagykövetségén keresztül. Segítettek a New York-i magyar szervezetek, leginkább azonban Mindszenty bíboros. Szabadulás után Moka rendszeresen járt a bíboros szentmiséire, gyakran beszélgetett Mindszentyvel. Idehaza távollétükben egyenként 23 év börtönbüntetésre ítélték őket, családjukat meghurcolták. Szabadulása után Moka Béla Bécsben maradt. Megtanult németül, géplakatosként dolgozott, szép fizetéssel szabadon élt. Hiányzott azonban Irénke, a felesége. Úgy döntött: kihozatja valahogy Jugoszláviába, s ott találkoznak. Társai próbálták lebeszélni a jugoszláviai kiruccanásról, Moka azonban hajthatatlan maradt. 1975 augusztusában a jugoszláv hatóságok letartóztatták Mokát és néhány nap múlva átadták a román hatóságoknak. A Securitate sokat tudott róla, mindenütt voltak beépített emberei. Mokát négy hónapig a Securitate bukaresti székhelyén, föld alatti cellában tartották, majd 1975 decemberében a szamosújvári börtönbe helyezték át, 23 éves büntetése letöltésére. Később, amikor 1987 nyarán áthelyeztek Craiovára, a veszélyesek börtönébe, fürödni, a klubba, orvosi ellenőrzésre, mindenüvé megbilincselve vitték. Raboskodása élete legsötétebb korszaka volt. Pedig időnként a családja meglátogathatta, könyveket rendelhetett, sőt az Előrét, Neuer Weg-et és a Romania Liberat is járatta. A hatóságok óriási nyomást gyakoroltak feleségére, s végül válásra kényszeríttették. Szintén ez idő alatt vesztette el édesapját, és nem vehetett részt temetésén. A börtönben megpróbálták beszervezni, erre megverte a cellába beépített besúgót. Látogatások alkalmával miatta kellett magyar nyelvű tolmácsot alkalmazniuk. Az őrök sokszor mondogatták, hogy többé nem látja meg a napvilágot. 1988. január 26-án, Ceausescu 70. születésnapja alkalmával az általános amnesztia során a kis büntetésűek, valamint a nagy büntetésűek közül a büntetésük felét leültek is szabadulhattak. Moka Béla több mint 12 évet ült, így bekerült az utóbbi kategóriába. Hazatért Margittára. Hetente kellett jelentkeznie a milícián, nem hagyhatta el a várost. Munkahelyén, a textilgyárban elkülönítették a többiektől, még munkakollégáival sem érintkezhetett személyesen. Irénkét azonban újból feleségül vette. /Chirmiciu András: Moka Béla, a megtörhetetlen gépeltérítő kalandos élete. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./
2006. augusztus 22.
Magyarországon és az egész Kárpát-medencében augusztus 20-án magyarok százezrei emlékeztek az államalapító Szent István királyra. Budapesten az esti tűzijátékot záporeső és hatalmas szélvihar szakította félbe: négy ember meghalt, és több százan megsebesültek. A Szent István-bazilika előtt tartott ünnepi szentmisén Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek kinyilvánította: lehetőség van levonni múltunk tanulságait, megújulni hitünkben és az egymás iránti szolidaritásban. A magyar katolikus egyház vezetője bejelentette: megvan az egymillió imádkozó magyar. Ezzel Mindszenty bíboros kívánságát idézte fel, hogy „legyen a világon egymillió imádkozó magyar”. Most több is lett, hiszen több mint egymillióan küldték el aláírásukat, melyekből Szent István képét rakták ki, amint éppen fölajánlja a Szűzanyának az országot. Hódmezővásárhelyen a politikai erkölcsöt kérte számon Gyurcsány miniszterelnökön az Országgyűlés fideszes alelnöke, Áder János. Az ellenzéki politikus szerint annál nem érhet súlyosabb csapás egy nemzetet, mint hogy lemondjon arról, hogy számon kérje vezetőin az alapvető erkölcsi szabályok megtartását. Erdély templomaiban istentiszteleteken és szentmiséken emlékeztek államalapító királyunkra, számos településen ezt világi ünnepség követte. Székelyszentistvánon 1998-ban állítottak, szobrot Szent István tiszteletére, először Erdélyben. Néhány év múlva a község másik településén, Csókfalván Szent Imre herceg szobrát állították fel, és a szombati ünnepségen Kiss Dénes lelkipásztor bejelentette, jövő ilyenkorra a harmadik településen, Atosfalván tervezik Gizella királyné szobrának felállítását. Erdély legnagyobb Szent István-búcsúját a kézdiszentléleki Perkő kápolnánál tartották. Valamennyi erdélyi rendezvény közül kiemelkedett a Szent István-napi kolozsvári néptánctalálkozó. /Szent István ünnepe. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 22./
2006. szeptember 16.
Szeptember 17-én Budapesten, a Szent István-bazilika előtti téren Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek boldoggá avatja Salkaházi Sára vértanú, szociális testvért, aki a 27. magyar boldog lesz. Hasonló eseményre Magyarországon utoljára 1083-ban került sor. X. Piusz pápa 1905-ben avatta boldoggá a három kassai vértanút, akiket II. János Pál 1995-ben emelt a szentek közé. Az 1989/90-es fordulat után II. János Pál pápa négy magyar, illetve magyar vonatkozású személyt avatott boldoggá: Apor Vilmos vértanú győri megyéspüspököt (1997), Romzsa Tódor vértanú ungvári görög katolikus püspököt (2001), Batthyány-Strattmann László orvost (2003) és Habsburg IV. Károly osztrák császárt és magyar királyt (2004). A további boldoggá avatásra váró magyarok között van Mindszenty József (1892–1975) bíboros, Márton Áron (1896– 1980) erdélyi püspök, Kaszap István (1916–1935) jezsuita novícius, Scheffler János (1887–1952) és Bogdánffy Szilárd (1911–1953) partiumi vértanú püspökök, Bogner Mária Margit (1905–1933) vizitációs nővér, Kelemen Didák (1683– 1744) minorita szerzetes, P. Marcell Marton Boldizsár (1887–1966) karmelita atya, továbbá Bódi Mária Magdolna (1921–1945), Brenner János (1931–1957) pap, Csepellényi György (1626–1674), dr. Kucsera Ferenc (1892–1919) és Torma János (1914–1937). /Boldoggá avatott magyar személyek. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 16./
2006. október 19.
XVI. Benedek pápa elfogadta Sólyom László köztársasági elnök és dr. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímásának meghívását, kinevezte legátusának – személyes követének – dr. Angelo Sodano bíborost, nyugalmazott vatikáni államtitkárt, az október 22-én és 23-án sorra kerülő magyarországi jubileumi megemlékezésekre. Ezzel a Szentszék tisztelegni kíván az Európa és az egész világ számára is hősies példát mutató magyar forradalom előtt. Rómában is szerveznek központi egyházi jellegű, 1956-os megemlékezést az 50. jubileum alkalmából. November 16-án konferenciára kerül sor a Római Magyar Akadémián, amelynek keretében A. Riccardi és P. Gumpel professzorok, valamint Erdő Péter bíboros tartanak előadást. 1956 hősi – egyházi és világi – halottjaiért ugyancsak Angelo Sodano bíboros mutat be szentmisét november 18-án, Mindszenty József bíboros-prímás egykori római címtemplomában, a Santo Stefano Rotondo-bazilikában. /Fodor György: Legátust küld a Szentatya az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./
2007. március 3.
A budapesti Rubicon című történelmi magazin idei első (összevont) száma több mint száz oldal terjedelmet szentel a második Trianonnak is nevezett 1947-es párizsi békekötés népességmozgásának, kezdve térségünk 1939-től számított s mintegy egy évtizedet átölelő etnikai átrendeződésétől a tudatos népirtáson át a ki- és áttelepítések eredményezte hontalanság-állapotig. A hatvan évvel ezelőtt aláírt párizsi békeszerződés (Romsics Ignác tanulmánya) képezi a lap törzsanyagát. A szlovák revíziós tervek (Janek István elemzése) és a csehszlovák revizionista szándékok és törekvések (G. Vass István), kiegészítve a jugoszláv területi követelésekkel és hátterükkel (Hornyák Árpád), valamint a román háborús és háború utáni jövőképpel (L. Balogh Béni és Olti Ágoston) árnyalják az összképet. Mindszenty bíborosnak a csehszlovákiai magyarok védelmében kifejtett tevékenységét Janek István értékeli, az erdélyi magyarság számára hasonló jelentőségű Márton Áron püspökét Nagy Mihály Zoltán. Stark Tamás tanulmánya a Kelet-Közép-Európában lezajlott tisztogatások és telepítések összefoglalójaként a népirtás, a kitelepítések és deportálások országonként eltérő gyakorlatát mutatja be. A szlovákiai magyarok kálváriáját Popély Árpád írja le (Deportálás Csehországba). A lakosságcsere a magyarországi szlovákok szemszögéből – ez Kugler József dolgozatának témája, míg Végső István azoknak a különleges mentőakcióknak a körülményeit és ellentmondásos szereplőit mutatja be, melyek során jelentős összegekkel és áruval korrumpált SS-tisztek által vált lehetővé zsidók ezreit kimenekíteni a biztos halálból. /Nemzetrészek kényszersorsa. = Új Szó (Pozsony), 2007. márc. 3./
2007. március 7.
Esterházy János a múlt század nagy magyar mártírjainak egyike, méltán állítható Márton Áron és Mindszenty József mellé. Ő is védte nemzetét, a felvidéki magyarságot, és őrizte, megvallotta hitét a legnehezebb időkben is. Méltó arra, hogy a róla szóló emlékezést pontosítsák. Érdemes idézni Esterházy János szavait, aki a pozsonyi parlamentben egyedül szavazott a zsidók deportálásáról szóló törvény ellen 1942. május 15-én (nem 16-án), kifejtve: „mint az itteni magyarság képviselője leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom. ” Molnár Imre megírta életrajzát (Esterházy János, Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1997), ebből nyomon követhető, hogy mindig bátran helytállt. Pontosítani kell letartóztatását is. Sokan tanácsolták neki, hogy meneküljön el, ő azonban Pozsonyban maradt, nem akarta elhagyni népét. 1945. április 20-án maga ment el Gustáv Husák belügyi megbízotthoz, bejelentette, ő nem szökik el. A kommunista Husák letartóztatta Esterházy Jánost, majd 1945. június 25-én átadta a szovjet hatóságoknak. A Szovjetunióba vitték Esterházy Jánost a pozsonyi magyar vezetőkkel együtt, Esterházyt tíz év börtönre ítélték. Távollétében a pozsonyi bíróság halálra ítélte a szovjet munkatáborban raboskodó Esterházyt. A bíróság kérte a Szovjetuniótól Esterházy kiadatását. 1949-ben a szovjet hatóságok kiadták őt. A köztársasági elnök a halálos ítéletet életfogytiglani börtönre változtatta. Esterházy János sokat szenvedett a börtönben, súlyos tüdőbaj gyengítette. Az utolsó időben már hordágyon vitték beszélőre, amikor testvére látogatta, de akkor sem kegyelmeztek neki, nem vitték kórházba sem. A mélyen vallásos ember elmondta, hogy elfogadja a keresztet, és szenvedését felajánlja a legszűkebb családért, a szélesebb családért, a felvidéki magyarságért és a legszélesebb családért, a magyar nemzetért. Így halt meg a börtönben, 1957-ben. /Udvardy Frigyes, Budapest: Esterházy Jánosról bővebben. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 7./ Előzmény: Makovitzky József, Rostock: A szlovákiai „Wallenberg”. Esterházy János gróf emlékezete (1901–1957). = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./
2007. április 8.
Mindszenty József születésének 115. évfordulójára emlékeztek március 29-én a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság összejövetelén. Árvay Zsolt, a társaság elnöke Mindszenty József életét és életművét méltatta. A bíboros védelmezte az emberi jogokat, az összmagyarság eszméjében gondolkozott és ezt szolgálta. König bíboros szerint Mindszenty egy olyan korszaknak a vértanúja, amely új mártírtípust teremtetett az ideológiai és a politikai okokból támadt vallásüldözés következtében. E gondolat nyomán többen párhuzamot vontak Márton Áron, Erdély püspöke és Mindszeny József hercegprímás élete között. /(Árvay Zsolt): Mindszenty József születésének 115. évfordulójára emlékeztek. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 8./
2007. június 19.
Amikor az egyházi emberek közéleti-politikai szerepvállalásáról van szó, mindig tekintettel kell lenni a kelet-európai régió különleges körülményekre. A kommunista rezsimek évtizedei alatt az egyházak valamiféle menedéket nyújtottak híveiknek a szellemi elnyomás ellen. Az akkori bizalom emléke miatt a posztkommunista országokban az egyház ma sokkal jobb népszerűségi mutatókat ér el, mint például Nyugat-Európában. Elég Lengyelország Jerzy Popieluszkójára vagy II. János Páljára gondolni, vagy a magyarok Mindszenty bíborosára, akik meghatározó egyéniségei voltak egyben a római-katolikus egyháznak és a totalitarizmus elleni harcnak is. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének a romániai magyar közéletben folyamatosan jelen van. A másik, az erdélyi egyházkerület püspöke viszont összeférhetetlenné nyilvánította a papi hivatást a közéleti szerepvállalással. Későbbi azután politikai jellegű állásfoglalásokat tett. Salamon Márton László, a lap főszerkesztője elítéli ezt a magatartást: bort iszik, és vizet prédikál. /Salamon Márton László: Bor és víz. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./
2007. szeptember 11.
A Hunyadi László marosvásárhelyi szobrász művészetéről megjelent könyvet, Nagy Miklós Kund és Tarjányi József kötetét szeptember 13-án Kiskunfélegyházán is bemutatják. Hunyadi Lászlót az alföldi városban ottani Petőfi- és Szent István-szobra révén sokan ismerik, a budapesti Közdok Kiadónál közzétett monográfiájának szerzői munkásságát méltatják a félegyházi közönség előtt. Szeptember 16-án Fertőszéplakon is főszereplő lesz a szobrászművész. A helybeli műemlék templom falán felavatják Mindszenty József bíborosról készített domborművét. /Hunyadi László kettős rendezvénye. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 11./
2007. szeptember 22.
Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész alkotásaiból kerekedik nemzetünk nagyjainak mind teljesebb panteonja. Ezek a művek szétszórva találhatók sokfelé az egész magyar nyelvterületen. Fertőszéplak másfél évszázadon át a Széchenyi-nemzetség lakhelye volt, itt született a „legnagyobb magyar” édesapja, Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója. A római katolikus templom homlokzatán egy karakteres bronzdombormű, Széchényi Ferenc Hunyadi László alkotta portréja látható, amelyet egy éve avattak ünnepélyes keretek között. Múlt vasárnaptól, szeptember 16-tól már nincs egyedül: az ikertorony másik homlokzati részén azonos méretű, ugyanolyan ihletett, markáns relief tolmácsolja a művész és a helybeliek főhajtását a magyarság egy másik példás személyisége, a mártír sorsú bíboros, Mindszenty József előtt. Sok helyről jöttek a dombormű leleplezésére és megáldására. /N. M. K. : Bővül a panteon. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./
2008. június 18.
Egyházellenességgel vádolta Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő Kósáné Kovács Magda szocialista EP-képviselőt június 16-án, a strasbourgi plenáris ülésen, napirend előtti felszólalásában: „Találóan fogalmazta meg XVI. Benedek pápa magyar püspökök előtt, hogy a kommunista rezsim hosszú időszaka milyen nyomasztó örökséget hagyott maga után. Felvetése különleges időszerűséget lel ma, Nagy Imre mártír miniszterelnök kivégzésének ötvenedik, valamint a brutális egyházüldözések elindulásának, Mindszenty József bebörtönzésének hatvanadik évfordulóján. A hatalmi erőszakkal párosuló militáns egyházellenesség fájdalmas korszakát idézte fel Kósáné Kovács Magda posztkommunista képviselőtársunknak a plénumon legutóbb elhangzott nyilatkozata, melyben Benedek pápától, a katolikus egyháztól kívánta megvédelmezni az európai értékeket... Annak tudatában, hogy a kereszténydemokrata gyökerekre visszanyúló Unióban a valódi európai értékek hordozói maguk a keresztyén egyházak is, mint református püspök, az egyházellenes ideológiák és intolerancia minden megnyilatkozását visszautasítom” – jelentette ki a püspök-politikus. Martin Sculz szocialista frakcióvezető visszautasította Tőkés szavait. „Kósáné meggyőződéses demokrata, és az európai egységért küzd. Nem érdemli meg, hogy néhány kollégája ilyen szavakkal illesse” – fogalmazott. Hozzátette: „Magyarországi belső ügyekről van szó... Visszautasítom ezeket a szavakat, amelyek belegázolnak Kósáné személyiségébe. ” Kósáné az MTI-nek kifejtette: “szíven ütő és méltatlan volt a felszólalás egy olyan ember kivégzésének évfordulóján, akiről Szájer József, a Fidesz EP-delegációjának vezetője is azt mondta, hogy hithű kommunistaként halt meg. Akkor most kikhez akar Tőkés László csatlakozni?” XVI. Benedek pápa május 10-én az Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti prímás vezette magyar püspöki delegáció előtt mondott beszédében azt mondta: “jogos volt kritikátok a homoszexuálisok együttélésének polgári jogi elismerésével kapcsolatosan, mert az nemcsak az Egyház tanításával ellentétes, hanem a magyar alkotmánnyal is.” Kósáné néhány nappal későbbi napirend előtti felszólalásában úgy foglalt állást: „Az unió tagországai kivétel nélkül szekuláris államok. Ennek értelmében a tagországok kormányai nem avatkoznak a vallási kérdésekbe, de az egyház sem helyezheti ideológiai nyomás alá az egyes tagállamokat”. /Tőkés–Kósáné csörte Strasbourgban. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./
2008. szeptember 15.
Szeptember 12-én érkeztek a vendégek határon innenről és túlról a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének IV. Konferenciájára Érmihályfalvára. A találkozó témája: Politizáló egyház – imádkozó politikus. A háromnapos egyházi rendezvényt Csűry István helyettes püspök istentisztelettel nyitotta meg. Hermán M. János előadó-tanácsos, Sipos Gábor történész, Tőkés László EP-képviselő, valamint Varga Mihály egykori magyar pénzügyminiszter osztotta meg a véleményét a hallgatósággal. A történelem során bebizonyosodott Márton Áron püspök, Mindszenty József bíboros, valamint a mihályfalvi Sass Kálmán lelkipásztor példáján keresztül, hogy az egyházi ember szava mérvadó a nemzet sorsának alakulásában. Az előadások utáni hozzászólások is – kevés kivétellel – erre utaltak. /Sütő Éva: Presbiteri konferencia Mihályfalván. Kötelező állást foglalni a nemzet ügyeiben. = Reggeli Újság (Nagyvárad), szept. 15./
